Gyásznap

A verseny szervezőbizottsága élve hatalmával nemzetközi gyásznappá nyilvánítja a tegnapi napot. Erre egyrészt a feltűnően szimpatikus német csapat váratlan és pont az ellenszenves, botlábú horvátoktól elszenvedett veresége ad okot, másrészt pedig az a hatalmas bunda, amivel az angol bíró az osztrák csapatot 1, Zolit, Sanyát, Janót és Delát pedig 30 ponthoz juttatta. Ez annak fényében, hogy tőlem és Mérey Anditól pedig elvettek harmincat nem csupán felháborító, de egyúttal végtelenül szomorú is. Olyan dolog történt tegnap, amelyre még most sem találok szavakat, megrendülve, remegő kézzel pötyögöm be ezeket a mondatokat is. Bár a verseny tisztasága egyszer és mindenkorra megkérdőjeleződött, azért nézzük a tényeket.

Sanya már-már megalázó fölénnyel vezet a mezőny nagy része előtt, csak Cherry Boy és a cívisek kiválósága tudja tartani vele a lépést úgy-ahogy. Én a kezdeti vezető helyemről a nyilvánvaló csalássorozat következtében a negyedik helyre csúsztam, miközben Atom Zoli és az eddig egyetlen meccset sem látó Dela is a nyakamra jöttek. A mezőny nagy része 80 ponton tömörül, ahonnan két telitalálattal már a dobogóra lehet ugrani, tehát még semmi sincs veszve.